2009. november 1., vasárnap
MRI vizsgálatok- Mágneses rezonanciás képalkotó eljárás
Az orvostudományban a képalkotó eljárások folyamatosan fejlődnek, illetve újabb eljárások születnek annak érdekében, hogy minél gyorsabban és egyértelműbben váljanak felfedezhetővé a betegségek. Az MRI (MR) felfedezése és az orvostudományban való alkalmazása forradalmi technikának számított, mert olyan szerveket képes vizsgálni, melyekre a korábbi diagnosztikus módszerek nem vagy csak alig voltak megfelelőek.
Az MRI kifejlesztői Paul C. Lauterbur és Peter Mansfield 2003- ban orvosi Nobel- díjat kaptak a készülék megalkotásáért. Ez a vizsgálóeljárás ötvözi a CT és az ultrahang nagy előnyeit, azaz rétegfelvételi eljárás, nem vetülnek össze a különböző anatómiai képletek, több síkban képes vizsgálni rekonstrukció nélkül és a különböző lágy részek jól vizsgálhatóak vele.
Előnyei közé sorolandó, hogy nincs egészgégkárosító hatása, szemben a CT- vel, mely ionizáló sugárzás segítségével alkotja a képet.
Működési elve
A készülékben nagy intenzitású elektromágnes van. Hazánkban 1,5 Teslás készülékeket alkalmaznak. Működésük alapelve, hogy az emberi testben jelenlévő protonokat gerjesztik, majd ezek relaxációs idejük bonyolult algoritmusainak segítségével alkotják a képet. Természetesen ez erősen lesarkítva érvényes.
Az MR vizsgálatok különösen alkalmasak izületek vizsgálatára, mivel a lágyrész képletek jól elkülöníthetők rajta.
Ez a diagnosztikus eljárás teljesen fájdalommentes, mellékhatása nem ismert. Abszolút kontraindikációja a testbe beültetett mágnesezhet fémek, implantatumok. Ezek lehetnek protézisek, pacemaker, érklippek, stentek stb. Azonban ma már az implantatumok többsége (a pacemakert kivéve) MR kompatibilis, azaz nem mágnesezhető fémből készülnek.
Beleegyező nyilatkozat
Minden páciensnek joga van az alapos tájékoztatáshoz, ami többek között magában foglalja azt hogy a vizsgáló szobába nem vihető be mágnesezhető fém, mobiltelefon, bankkártya, fémpénz. Továbbá egyes esetekben kontrasztanyag befecskendezésére kerülhet sor, mely nem egyezik meg a CT vizsgálatok során használt kontrasztanyaggal. Mint minden gyógyszer, étel, így a kontrasztanyag is válthat ki allergiás reakciókat. Ezen lehetséges reakciók pontos és tényszerű ismertetése szerepel a beleegyező nyilatkozaton. Mindenesetre jó tudni, hogy az MR kontrasztanyagok allergiás reakcióinak száma jóval kevesebb, mint a CT kontrasztanyagok esetében. Viszonyítás képpen: A CT-ben naponta legalább egy allergiás fordul elő, MR-ben félévente talán egy.
A vizsgálat menete
Miután a beteg eltávolította magáról az összes fémanyagot és aláírta a beleegyező nyilatkozatot, felfekszik a vizsgáló asztalra. A fekvési mód természetesen a vizsgált régiótól függ.
A gép rendkívül hangos, így a legtöbb esetben füldugó védelme mellett folyik a vizsgálat.
Jó tudni, hogy a készülék tulajdonképpen egy cső, amelybe a beteget betolják. Itt sötét van. Ez egyes emberekből pánikot válthat ki. Ilyen esetekre egy ún. pánikpumpát adnak a beteg kezébe, melyet, ha baj van, vagy nem bírja tovább, megnyomhat.
A vizsgálat sikeressége érdekében mozdulatlanul kell feküdni a gépben, mivel a mozgás műterméket hoz létre a képeken, így az értékelhetetlenné válhat.
Amennyiben szükség van kontrasztanyagra, a vizsgálat felénél vénás injectio formájában juttatják be azt. Erre a pontosabb megítélhetőség miatt van szükség. Ez az anyag fokozza a kóros területen a jelintenzitást, így könnyebb felismerni a betegséget.
A vizsgálat végeztével kihúzzák a pácienst a csőből, eltávolítják a tűt a karjából és tájékoztatást adnak a betegnek a lelet kiadásának időpontjáról.
Előnyei közé sorolandó, hogy nincs egészgégkárosító hatása, szemben a CT- vel, mely ionizáló sugárzás segítségével alkotja a képet.
Működési elve
A készülékben nagy intenzitású elektromágnes van. Hazánkban 1,5 Teslás készülékeket alkalmaznak. Működésük alapelve, hogy az emberi testben jelenlévő protonokat gerjesztik, majd ezek relaxációs idejük bonyolult algoritmusainak segítségével alkotják a képet. Természetesen ez erősen lesarkítva érvényes.
Az MR vizsgálatok különösen alkalmasak izületek vizsgálatára, mivel a lágyrész képletek jól elkülöníthetők rajta.
Ez a diagnosztikus eljárás teljesen fájdalommentes, mellékhatása nem ismert. Abszolút kontraindikációja a testbe beültetett mágnesezhet fémek, implantatumok. Ezek lehetnek protézisek, pacemaker, érklippek, stentek stb. Azonban ma már az implantatumok többsége (a pacemakert kivéve) MR kompatibilis, azaz nem mágnesezhető fémből készülnek.
Beleegyező nyilatkozat
Minden páciensnek joga van az alapos tájékoztatáshoz, ami többek között magában foglalja azt hogy a vizsgáló szobába nem vihető be mágnesezhető fém, mobiltelefon, bankkártya, fémpénz. Továbbá egyes esetekben kontrasztanyag befecskendezésére kerülhet sor, mely nem egyezik meg a CT vizsgálatok során használt kontrasztanyaggal. Mint minden gyógyszer, étel, így a kontrasztanyag is válthat ki allergiás reakciókat. Ezen lehetséges reakciók pontos és tényszerű ismertetése szerepel a beleegyező nyilatkozaton. Mindenesetre jó tudni, hogy az MR kontrasztanyagok allergiás reakcióinak száma jóval kevesebb, mint a CT kontrasztanyagok esetében. Viszonyítás képpen: A CT-ben naponta legalább egy allergiás fordul elő, MR-ben félévente talán egy.
A vizsgálat menete
Miután a beteg eltávolította magáról az összes fémanyagot és aláírta a beleegyező nyilatkozatot, felfekszik a vizsgáló asztalra. A fekvési mód természetesen a vizsgált régiótól függ.
A gép rendkívül hangos, így a legtöbb esetben füldugó védelme mellett folyik a vizsgálat.
Jó tudni, hogy a készülék tulajdonképpen egy cső, amelybe a beteget betolják. Itt sötét van. Ez egyes emberekből pánikot válthat ki. Ilyen esetekre egy ún. pánikpumpát adnak a beteg kezébe, melyet, ha baj van, vagy nem bírja tovább, megnyomhat.
A vizsgálat sikeressége érdekében mozdulatlanul kell feküdni a gépben, mivel a mozgás műterméket hoz létre a képeken, így az értékelhetetlenné válhat.
Amennyiben szükség van kontrasztanyagra, a vizsgálat felénél vénás injectio formájában juttatják be azt. Erre a pontosabb megítélhetőség miatt van szükség. Ez az anyag fokozza a kóros területen a jelintenzitást, így könnyebb felismerni a betegséget.
A vizsgálat végeztével kihúzzák a pácienst a csőből, eltávolítják a tűt a karjából és tájékoztatást adnak a betegnek a lelet kiadásának időpontjáról.
2009. október 1., csütörtök
A pajzsmirigy izotópos vizsgálata-scintigraphia
Mi a pajzsmirigy-szcintigráfia?
A pajzsmirigy-szcintigráfiát különböző pajzsmirigy-betegségek elkülönítésének, pontosabb tisztázásá
nak érdekében végzik, ha felmerül a gyanú, hogy az anyagcsere-működéssel olyan gond van, amelyet a (nyaki bemenetelnél a bőr alatt elhelyezkedő) pajzsmirigy működése befolyásol. Izotópvizsgálat elvégzése indokolt, ha olyan nyakduzzanat kezdődik, amely a pajzsmirigy megbetegedésére utal, vagy nyelési, légzési nehézségekkel küzd a beteg. A vizsgálatok segítségével kimutatható a pajzsmirigy alul- vagy túlműködése, illetve a benne található göbök nagysága, helyzete és funkciója. Daganatos betegségek esetén is sor kerülhet izotópos kezelésre, melynek segítségével különböző gyulladások is felismerhetőek.
A vizsgálat
– A nukleáris medicina minden területén, in vivo, in vitro területen és radioaktív izotóppal végzett terápiás eljárások során végzünk pajzsmirigy izotópos vizsgálatot – mondja dr. Kopcsányi Zsuzsanna osztályvezető főorvos, a Péterfy Kórház izotóp laboratóriumának vezetője.
Az in vivo módszer egy funkcionális képalkotó eljárás, amelynek legnagyobb előnye, hogy funkcionális képet ad a pajzsmirigy nagyságáról, és a benne lévő esetleges elváltozások működéséről. A vizsgálat során a beteg vénás injekcióban megkapja a technécium-izotópot, majd 15-20 percnyi várakozás után felfekszik a vizsgálóasztalra, ahol egy kamera segítségével felvételeket készítenek a vizsgált területről. Az eljárás közben nyelhet, és végig szabadon lélegezhet, de az egyéb mozgásokat kerülnie kell. A vizsgálat körülbelül tíz perc alatt lezajlik.
– In vitro a másik vizsgálati módszer, amely alatt azt értjük, mikor a vérből határozzuk meg a hormonszinteket – magyarázza dr. Olbrich Zita, a Péterfy Kórház endokrinológiai ambulanciájának vezető főorvosa. Előnye, hogy az eljárás pontos és olcsó. Ilyenkor egy centrifuga segítségével radioaktív izotóp anyaggal jelölik meg a vérplazmát, majd laboratóriumban megvizsgálják. Ezzel az eljárással lehet megállapítani, hogy a pajzsmirigy alul- vagy túlműködik, és vannak-e ellenanyagok. Arra, hogy a pajzsmirigyen belül az egyes részek alul- vagy túlműködnek-e, az in vivo vizsgálat szolgálhat magyarázatul, mert ennek megfelelően az izotóppal jelölt anyagok is lassabban vagy gyorsabban épülnek be az adott területre. Ezenkívül kimutatható, hogy túlműködés esetén egyenletes vagy göbös túlműködésről van szó, van-e gyulladás, illetve göbök esetén, hogy működő vagy nem működő göböket találtak.
A pajzsmirigy túlműködését radioaktív izotóppal végzett terápiás eljárások során jódtartalmú kapszula beadásával fékezik. Ennek az az előnye, hogy nem kell folyamatosan gyógyszert szedni, egyetlen kapszula bevétele után az esetek döntő többségében visszaáll a pajzsmirigy-működés a normál szintre. A kapszula beszedése előtt azonban minden esetben jódtárolási vizsgálatot kell végezni, mert ez alapján tudják felmérni a pajzsmirigy jódtárolási képességét, és pontosan meghatározni, hogy mekkora mennyiség beadására van szükség. Jódterápiára daganatos betegségek gyógyításakor is sor kerülhet, de ennek nincs nagy prevalenciája, a pajzsmirigy rákos megbetegedése viszonylag ritka.
Előkészületek
In vivo eljárás esetén különösebb előkészületre nincs szükség, enni, inni is nyugodtan lehet, és a gyógyszereket is be lehet venni. A vérvételre viszont éhgyomorra ajánlott érkezni.
Egyik eljárás sem fájdalmas, a tűszúráson kívül semmit nem érez a beteg. Az in vivo vizsgálat is nagyon kis mennyiségű izotóppal történik. Általában technécium-izotóppal, de speciális esetekben jódtartalmú anyaggal vizsgálnak. Túlérzékenység nem fordul elő – még a jódizotópos eljárásnál is olyan csekély az anyagmennyiség, hogy jódérzékenyeknél is lehet alkalmazni.
Terhes nőkön és szoptatás idején azonban nem végzik el a vizsgálatot. Fiatalkorúak esetében az indikációt szigorú feltételek határozzák meg.
Teendők utána
A vizsgálat és a vérvétel után hazamehet a beteg. A technécium-izotóp felezési ideje hat óra, és huszonnégy óra alatt ürül ki teljesen a szervezetből, ezért a vizsgálat napján nem tanácsos közvetlenül és tartósan érintkezni várandós vagy éppen szoptató anyával és kisgyerekkel. A jódizotópnak hosszabb a felezési ideje, és körülbelül egy hét alatt ürül ki, ezért ilyenkor hosszabb távon is óvatosnak kell lenni.
A páciens tapasztalata
– ’95-ben műtöttek pajzsmiriggyel, egy elhalt, alma nagyságú göböt vettek ki – mondja a 60 éves nőbeteg. – Azóta félévenként járok kontrollra. 2002-ben, egy ilyen ellenőrzés során vették észre, hogy újabb göbök vannak, de eddig azokat szerencsére nem kellett műteni. A mostani vizsgálattal ezeket is ellenőrizték, és az eredmény még nincs meg, de bizakodó vagyok.
A mi családunkban gyakoriak a pajzsmirigyproblémák, a nagymamámnál sajnos pajzsmirigyrákot diagnosztizáltak, és áttétei is voltak, ő emiatt halt meg. De a 37 éves lányomnál is találtak göböket.
Én már semmitől nem félek, főleg azok után, hogy egy akkora csomót kioperáltak, és bízom az orvosokban, hogy ha gond van, megoldják. A műtét előtt szörnyen éreztem magam, olyan nehéz volt nyelni, és egyáltalán levegőt venni, hogy az orvos is megkérdezte: maga eddig hogy kapott levegőt? Hát, nehezen. A legcsodálatosabb érzés volt, mikor az operáció után reggel a kórházi ágyban megittam egy csésze kávét…
2009. szeptember 24., csütörtök
Gyomorröntgen
A gyomor röntgenvizsgálata egyáltalán nem a fájdalmas vizsgálómódszerek csoportjába tartozik. Itt azonban meg kell említeni azt, hogy a gyomor elsődleges vizsgálómódszere a gyomortükrözés vagy más néven felső endoszkópia.
Gyomorröntgen során kontrasztanyagot juttatnak a gyomorba, ami után röntgenfelvételeket készítenek különböző irányokból. Általában hason fekve és hanyadt fekve. Így a kontrasztanyag belefolyik a gyomor nyálkahártya redői közé és megfesti azt. Ha ilyen vizsgálatot csinálnak, akkor elegendő néhány korty kontrasztanyagot elfogyasztani.
Van azonban egy másik vizsgálati típus, amikor nem csak kontrasztanyagot, hanem levegőt is juttatnak a gyomorba. A levegő kitapasztja a kontrasztanyagot a gyomor falára, így jobban láthatóvá válik a falának szerkezete, illetve azok kóros elváltozásai.
Elő fordulhat, hogy az orvos nem a nyálkahártya állapotára kíváncsi, hanem arra, hogy milyen ütemben ürül a gyomor, azaz milyen időközönként jut a táplálék a vékonybél első szakaszába. Ilyen esetben teljesen feltöltik kontrasztanyaggal a gyomrot és meghatározott időközönként készítenek felvételeket.
Gyomorröntgen során kontrasztanyagot juttatnak a gyomorba, ami után röntgenfelvételeket készítenek különböző irányokból. Általában hason fekve és hanyadt fekve. Így a kontrasztanyag belefolyik a gyomor nyálkahártya redői közé és megfesti azt. Ha ilyen vizsgálatot csinálnak, akkor elegendő néhány korty kontrasztanyagot elfogyasztani.
Van azonban egy másik vizsgálati típus, amikor nem csak kontrasztanyagot, hanem levegőt is juttatnak a gyomorba. A levegő kitapasztja a kontrasztanyagot a gyomor falára, így jobban láthatóvá válik a falának szerkezete, illetve azok kóros elváltozásai.
Elő fordulhat, hogy az orvos nem a nyálkahártya állapotára kíváncsi, hanem arra, hogy milyen ütemben ürül a gyomor, azaz milyen időközönként jut a táplálék a vékonybél első szakaszába. Ilyen esetben teljesen feltöltik kontrasztanyaggal a gyomrot és meghatározott időközönként készítenek felvételeket.
2009. szeptember 6., vasárnap
Irrigoscopia
Az irrigoscopia a vastagbél egyik vizsgálómódszere. Általában akkor végzik, ha valamilyen oknál fogva az alsó endoszkópia ( vastagbéltükrözés) nem jöhet szóba.
Ennél a vizsgálatnál is szükség van beleegyező nyilatkozatra illetve beutalóra.
Ennél a vizsgálatnál is szükség van beleegyező nyilatkozatra illetve beutalóra.
A vizsgálat során pozitív és negatív kontrasztanyagot juttatnak a vastagbélbe. A pozitív kontrasztanyag a báriumszulfát, mely fokozza a sugárelnyelést, a negatív pedig a levegő, amely csökkenti azt.
Egyes gyulladásos, fekélyes és dagatos betegségek jól felismerhetőek rajta.
A vizsgálat lőkészítést igényel. A beteg nem ehet 24 órával a vizsgálat előtt, illetve különböző hashajtást is szoktak kérni.
A vizsgálat nem fájdalmas, inkább csak kellemetlen.
Menete:
Egyes gyulladásos, fekélyes és dagatos betegségek jól felismerhetőek rajta.
A vizsgálat lőkészítést igényel. A beteg nem ehet 24 órával a vizsgálat előtt, illetve különböző hashajtást is szoktak kérni.
A vizsgálat nem fájdalmas, inkább csak kellemetlen.
Menete:
A kontrasztanyag egy tasakban van, olyanban, mint az infúzió, melyhez egy cső van rögzítve. Ezt a csövet helyezik az anusba, nem mélyre. Épp ezért nem is fájdalmas a vizsgálat. Ezen a vékony csövön keresztül adják be a kontasztanyagokat.
A báriumszulfát, ragadós természetéből adódóan kitapad a bélfalra, ezzel képet ad a bélfal szerkezetéről, nyálkahártyaredőzetéről. A levegő pedig kicsit kitágítja a belet, hogy az jobban elkülönüljö egymástól, illetve, hogy a kontraszt nagyobb legyen.
Ha a vastagbél kellően fel van töltve kontrasztanyaggal, átvilágítóban vizsgálják a belet, illetve képeket készítenek róla.
Az orvos kérheti hogy forduljon jobbra, majd balra, sőt, le is döntheti a készüléket, és fel is állíthatja. Ez azért szükséges, hogy minden irányból lássa a vastagbelet.
Végezetül a beöntőtasakba visszafolytják a kontasztanyagot, vagy ágytálba kiüríti a páciens.
A báriumszulfát, ragadós természetéből adódóan kitapad a bélfalra, ezzel képet ad a bélfal szerkezetéről, nyálkahártyaredőzetéről. A levegő pedig kicsit kitágítja a belet, hogy az jobban elkülönüljö egymástól, illetve, hogy a kontraszt nagyobb legyen.
Ha a vastagbél kellően fel van töltve kontrasztanyaggal, átvilágítóban vizsgálják a belet, illetve képeket készítenek róla.
Az orvos kérheti hogy forduljon jobbra, majd balra, sőt, le is döntheti a készüléket, és fel is állíthatja. Ez azért szükséges, hogy minden irányból lássa a vastagbelet.
Végezetül a beöntőtasakba visszafolytják a kontasztanyagot, vagy ágytálba kiüríti a páciens.
A hasi ct vizsgálat menete
Hasi ct vizsgálat során képet nyerünk a gyomor, a belek,máj,lép, vesék, mellékvesék, belső nemiszervek, és a hólyag állapotáról.
A vizsgálathoz szakorvos által kiállított beutaló szükséges, és a legtöbb helyen előjegyzés által lehet a vizsgálatra érkezni.
A vizsgálatot csak beleegyező nyilatkozat aláírásával végezhető el. Ez azért szükséges, mert egyesek allergiásak a jódot tartalmazó kontrasztanyagra, amely súlyos anafilaxiás sokkhoz is vezethet. Ezért minden vizsgálat előtt alapos körültekintéssel és kikérdezéssel minimalizálják a lehetséges szövődmények kialakulását.
A vizsgálat előtt egy órával úgynevezett per os (szájon át) kontrasztanyagot kell innia a betegnek. Ez kb. egy liternyi folyadék, melyet egyenletesen egy órára elosztva kell iszogatni. Az utolsó kb. 1,5 dl kontrasztanyagot, közvetlenül a vizsgáló asztalra fekvés előtt szabad csak meginni. Ez azért szükséges, hogy a gyomorban is megfelelő mennyiségű kontrasztanyag maradjon.
Mindezek után a beteg hanyatt fekszik a vizsgálóasztalon, úgy, hogy karjait feje fölé emelve kezeit összekulcsolja.
Az asszisztens a pozicionáló fények segítségével megfelelő helyzetbe hozza a készüléket és indul is a vizsgálat. A vizsgálat közben azonban nem mindegy, hogy mikor vesz a beteg levegőt. Ezt minden esetben vagy egy gép, vagy egy asszisztens diktálja, annak érdekében, hogy a felvételek minél jobb minőségűek legyenek.
A második felvétel úgynevezett kontrasztos sorozat. Ilyenkor vénás injectio formájában kontrasztanyagot juttatnak az érpályába, és egy ugyanolyan vizsgálatot készítenek, mint az elején.
A kontrasztanyag több okból is fontos:
1. Megfesti az ereket, így nem csak a szervekről, hanem az erek állapotáról is információ nyerhető.
2. Egyes elváltozások különlegesen halmozzák ezt az anyagot, melyből egyértelművé válik, hogy kóros eltérésről van szó.
Néhány esetben szükség lehet egy késői fázisra. Ekkor már nincs kontrasztanyag befecskendezés. Végezetül kihúzzák a beteg vénájából a tűt, és ha minden rendben van, azaz a beteg jól érzi magát, akkor vége a vizsgálatnak.
A vizsgálathoz szakorvos által kiállított beutaló szükséges, és a legtöbb helyen előjegyzés által lehet a vizsgálatra érkezni.
A vizsgálatot csak beleegyező nyilatkozat aláírásával végezhető el. Ez azért szükséges, mert egyesek allergiásak a jódot tartalmazó kontrasztanyagra, amely súlyos anafilaxiás sokkhoz is vezethet. Ezért minden vizsgálat előtt alapos körültekintéssel és kikérdezéssel minimalizálják a lehetséges szövődmények kialakulását.
A vizsgálat előtt egy órával úgynevezett per os (szájon át) kontrasztanyagot kell innia a betegnek. Ez kb. egy liternyi folyadék, melyet egyenletesen egy órára elosztva kell iszogatni. Az utolsó kb. 1,5 dl kontrasztanyagot, közvetlenül a vizsgáló asztalra fekvés előtt szabad csak meginni. Ez azért szükséges, hogy a gyomorban is megfelelő mennyiségű kontrasztanyag maradjon.
Mindezek után a beteg hanyatt fekszik a vizsgálóasztalon, úgy, hogy karjait feje fölé emelve kezeit összekulcsolja.
Az asszisztens a pozicionáló fények segítségével megfelelő helyzetbe hozza a készüléket és indul is a vizsgálat. A vizsgálat közben azonban nem mindegy, hogy mikor vesz a beteg levegőt. Ezt minden esetben vagy egy gép, vagy egy asszisztens diktálja, annak érdekében, hogy a felvételek minél jobb minőségűek legyenek.
A második felvétel úgynevezett kontrasztos sorozat. Ilyenkor vénás injectio formájában kontrasztanyagot juttatnak az érpályába, és egy ugyanolyan vizsgálatot készítenek, mint az elején.
A kontrasztanyag több okból is fontos:
1. Megfesti az ereket, így nem csak a szervekről, hanem az erek állapotáról is információ nyerhető.
2. Egyes elváltozások különlegesen halmozzák ezt az anyagot, melyből egyértelművé válik, hogy kóros eltérésről van szó.
Néhány esetben szükség lehet egy késői fázisra. Ekkor már nincs kontrasztanyag befecskendezés. Végezetül kihúzzák a beteg vénájából a tűt, és ha minden rendben van, azaz a beteg jól érzi magát, akkor vége a vizsgálatnak.
2009. augusztus 28., péntek
Hasi ultrahang vizsgálat
A hasi ultrahang vizsgálat egy általános vizsgálómódszer, mellyel a hasi és kismedencei szervekről nyerünk információt, ám a gyomor és a belek(kivéve kóros bélkokárda) és esetenként a hasnyálmirígy nem ítélhető meg!
Ez a vizsgálat kis előkészítést igényel a beteg részéről. A vizsgálatra éhgyomorra, tele hólyaggal kell megjelenni. Kávé fogyasztása a vizsgálat előtt nem javasolt, mert az epehólyag összeesik miatta.
Hanyatt kell feküdni egy vizsgálóasztalon, úgy hogy a felsőrész jól fe legyen tűrve illetve a nadrág a csípő alatt legyen. Az orvos egy ún. transzdúcerrel vizsgál. Ebből a kis vizsgálófejből jön az ultrahang, amely a szervek faláról visszaverődik. Ezeket a hangvisszaverődéseket láthatjuk a monitoron. Természetesen szakavatatlan szemnek ez a kép nem mond semmi különöset, de egy radiológus nagyon sok mindent meg tud belőle állapítani.
Vizsgálat közben az orvos kérhet olyat, hogy tartsuk bent a levegőt, illetve, hogy forduljunk egyik, vagy másik oldalunkra.
Hasi ultrahang vizsgálat során jól megítélhetők a vesék, a hólyag a máj, az epehólyag és az epeutak, a prosztata, a méh, esetenként a petefészkek és a lép állapota.
Magzati vizsgálatok elsődleges vizsgálómódszere az ultrahang, mellyel már sok méhen bellüli betegség kiszűrhető!
A vizsgálat nem fájdalmas, esetleg egyes esetekben kellemetlen lehet, amennyiben nyomásérzékenység áll fenn a has bármely részénél.
Ez a vizsgálat kis előkészítést igényel a beteg részéről. A vizsgálatra éhgyomorra, tele hólyaggal kell megjelenni. Kávé fogyasztása a vizsgálat előtt nem javasolt, mert az epehólyag összeesik miatta.
A vizsgálat menete:
Hanyatt kell feküdni egy vizsgálóasztalon, úgy hogy a felsőrész jól fe legyen tűrve illetve a nadrág a csípő alatt legyen. Az orvos egy ún. transzdúcerrel vizsgál. Ebből a kis vizsgálófejből jön az ultrahang, amely a szervek faláról visszaverődik. Ezeket a hangvisszaverődéseket láthatjuk a monitoron. Természetesen szakavatatlan szemnek ez a kép nem mond semmi különöset, de egy radiológus nagyon sok mindent meg tud belőle állapítani.
Vizsgálat közben az orvos kérhet olyat, hogy tartsuk bent a levegőt, illetve, hogy forduljunk egyik, vagy másik oldalunkra.
Hasi ultrahang vizsgálat során jól megítélhetők a vesék, a hólyag a máj, az epehólyag és az epeutak, a prosztata, a méh, esetenként a petefészkek és a lép állapota.
Magzati vizsgálatok elsődleges vizsgálómódszere az ultrahang, mellyel már sok méhen bellüli betegség kiszűrhető!
A vizsgálat nem fájdalmas, esetleg egyes esetekben kellemetlen lehet, amennyiben nyomásérzékenység áll fenn a has bármely részénél.
2009. augusztus 22., szombat
2009. augusztus 3., hétfő
A nyelőcső röntgen vizsgálata
A nyelőcső röntgen vizsgálatát viszonylag gyakran szokták végezni, ha a betegnek valamilyen nyelési panasza van, pl. úgy érzi, hogy lassan megy le az étel, vagy a víz, vagy reflux gyanúja esetén. A reflux tulajdonképpen a gyomorszáj elégtelen záródását jelenti, így a gyomorsav feltolul a nyelőcsőbe. Ha valakinek ilyen betegsége van, akkor gyakori a savas felböfögés és a gyomorégés, főleg felvő helyzetben.
A nyelőcső röntgen különösebb előkészítést nem igényel. A vizsgálatot éhgyomorra végzik. Előtte készülhet mellkasröntgen, hogy egyes fejlődési variációk kizárásra kerüljenek.
A vizsgálatot orvos végzi átvilágító készülékkel. Erre a betegnek fel kell lépnie, majd ha az orvos kéri inni kell a fehér kontrasztanyagból, ami bárium-szulfát tartalmú.
Figyelem! Ha gyakran előfordul, hogy félrenyel, vagy tud olyan kockázati tényezőről, melynek során a kontrasztanyag kijuthat az emésztő traktusból(nyelőcsővarrat, vérző fekély) még a vizsgálat előtt jelezze az orvosnak!
Ilyenkor ugyanis egy vízben oldódó jód tartalmú kontrasztanyagot alkalmaznak!
A vizsgálat alatt az orvos kérheti, hogy forduljon oldara és ledöntheti a készüléket vízszintes helyzetbe.
Így láthatóvá válik a nyelőcső alakja, hossza, tónusa és nyálahártyájának felülete.
Az egész procedúra kb. fél óráig tarthat.
A nyelőcső röntgen különösebb előkészítést nem igényel. A vizsgálatot éhgyomorra végzik. Előtte készülhet mellkasröntgen, hogy egyes fejlődési variációk kizárásra kerüljenek.
A vizsgálatot orvos végzi átvilágító készülékkel. Erre a betegnek fel kell lépnie, majd ha az orvos kéri inni kell a fehér kontrasztanyagból, ami bárium-szulfát tartalmú.
Figyelem! Ha gyakran előfordul, hogy félrenyel, vagy tud olyan kockázati tényezőről, melynek során a kontrasztanyag kijuthat az emésztő traktusból(nyelőcsővarrat, vérző fekély) még a vizsgálat előtt jelezze az orvosnak!
Ilyenkor ugyanis egy vízben oldódó jód tartalmú kontrasztanyagot alkalmaznak!
A vizsgálat alatt az orvos kérheti, hogy forduljon oldara és ledöntheti a készüléket vízszintes helyzetbe.
Így láthatóvá válik a nyelőcső alakja, hossza, tónusa és nyálahártyájának felülete.
Az egész procedúra kb. fél óráig tarthat.
2009. július 25., szombat
Mellkas CT
A mellakas CT vizsgálata viszonylag gyakori a vizsgálatok során. Ilyenkor a beteg a vizsgálóasztalon hanyatt fekszik, kezét összekulcsolva a homlokára helyezi. Ez azért szükséges, hogy ne lógjon bele a vizsgált régióba. A mező, amit vizsgálnak a tüdőcsúcstól a mellékvesék szintjéig terjed.
A vizsgálat során a légzést irányítják, azaz a gép vagy az asszisztens azt fogja mondani, hogy :"Szívja be a levegőt és tartsa bent", majd rövid időn belül figyelmezteti a beteget, hogy most már lélegezhet.
Mindezek után készül egy kontrasztanyagos felvétel-sorozat is, mikor a már előzetesen behelyezett tűbe(branülbe) kontrasztanyagot fecskendeznek egy pumpafecskendő segítségével vagy kézzel. Mindezek után ugyanúgy zajlik a vizsgálat mint az előző felvétel alatt.
Fontos tudni, hogy a készülékbe mikrofonok vannak behelyezve, így, ha bármi problémát észlel a vizsgálat alatt, szólhat az orvosnak!
Mikor készítenek mellkas CT vizsgálatot?
Mellkas CT-t akkor készítenek, ha:
- Régóta fennálló légzési panaszai vannak a betegnek.
- TBC gyanúja esetén
-Tüdődaganat gyanúja esetén
-Tüdőgyulladás esetén
-A gátor-üreg elváltozásai esetén
A vizsgálat során a légzést irányítják, azaz a gép vagy az asszisztens azt fogja mondani, hogy :"Szívja be a levegőt és tartsa bent", majd rövid időn belül figyelmezteti a beteget, hogy most már lélegezhet.
Mindezek után készül egy kontrasztanyagos felvétel-sorozat is, mikor a már előzetesen behelyezett tűbe(branülbe) kontrasztanyagot fecskendeznek egy pumpafecskendő segítségével vagy kézzel. Mindezek után ugyanúgy zajlik a vizsgálat mint az előző felvétel alatt.
Fontos tudni, hogy a készülékbe mikrofonok vannak behelyezve, így, ha bármi problémát észlel a vizsgálat alatt, szólhat az orvosnak!
Mikor készítenek mellkas CT vizsgálatot?
Mellkas CT-t akkor készítenek, ha:
- Régóta fennálló légzési panaszai vannak a betegnek.
- TBC gyanúja esetén
-Tüdődaganat gyanúja esetén
-Tüdőgyulladás esetén
-A gátor-üreg elváltozásai esetén
CT vizsgálat
A CT vizsgálat röntgen sugár által végzett vizsgálat, mely számítógépes segítségével rétegfelvételt készít testünk különböző régióiról. Ez a vizsgálat jóval informatívabb egy hagyományos röntgen felvételnél, mivel a különböző szervek vagy elváltozások sokkal részletgazdagabban jelennek meg, illetve a kontrasztanyag használatával sokkal jobban elkülöníthetővé válnak egyes részletek.
A vizsgálat menete:
A beteget egy vizsgáló asztalra fektetik, majd betolják egy kb. 1,5 m széles karikába, melyben a röntgencső helyezkedik el. A vizsgálat alatt a röntgencső körbeforog a test körül, míg az aszal folyamatosan mozog.
A vizsgálat közben szükség lehet irányított légzésre, ilyenkor vagy egy gép, vagy az asszisztens diktálja a betegnek a légvételt. Erre azért van szükség, mert a készülék igen érzékeny a mozgásra. Ha a beteg nem megfelelő időben szívja be a levegőt, vagy fújja ki, a kép életlen, homályos lesz és így az értékelhetetlenné válik.
A modern gépek már nagyon gyorsan képesek megcsinálni egy vizsgálatot, így nem kell attól tartani, hogy hosszú távon nem jutunk levegőhöz.
Az esetek nagy többségében kontrasztanyag alkalmazására kerül sor, melyet vénás injectioban adnak a betegnek. Ez az anyag azért szükséges, mert így az erek állapotáról is információt nyerünk és egyes elváltozások jellegzetesen veszik fel a kontrasztanyagot, melyből az orvos következtetni tud a betegségre, melynek alapján további vizsgálatokra tudja beutalni.
A kontrasztanyag hatásai:
A kontrasztanyag jódot tartalmazó röntgen kontrasztanyag. A szervezetbe juttatva növeli egyes szervek sugárelnyelő képességét, így ahol a kontrasztanyag megjelenik, a filmen a szerv fehéren fog látszódni.
Mint már a fentiekben olvashattuk, a kontrasztanyagot a könyök vénába juttatják be. A befecskendezés közben a beteg melegség érzést, keserű szájízt, vizelési ingert tapasztalhat, melyek a beadást követően megszűnnek.
Azonban előfordulhat, hogy valaki allergiás a készítményre. Ilyenkor jelentkezhetnek enyhe tünetek, mint például bőrpír, köhögés, remegés, és jelentkezhetnek akár életet fenyegető reakciók. Ezeket anaphilactoid reakciónak nevezzük. Ilyenkor a beteg légzése nehézzé válik vagy nem kap levegőt, a vérnyomása lezuhan.
Természetesen ez a súlyos allergiás forma nagyon ritkán fordul elő, azonban, ha mégis bekövetkezik, a vizsgálóban mindig tartanak olyan (életmentő) gyógyszereket, melyekkel a fellépő reakciók elháríthatók. Ezek MINDIG készenlétben vannak!
Beleegyezés:
A vizsgálatot csak olyan személyen lehet elvégezni, aki beleegyező nyilatkozatot töltött ki. Ez az esetleges kockázati tényezők miatt szükséges.
Amennyiben a beteg eszméletlen, vagy szellemileg/fizikailag sérült a beleegyező nyilatkozatot a kezelőorvos, vagy a beteg legközelebbi hozzátartozója írhatja alá!
2009. július 24., péntek
Röntgen
A leg általánosabb képalkotó!
Az életünk folyamán többször akad olyan helyze
Röntgenvizsgálat során a beteg testrészről röntgensugarak segítségével fotót készítünk. Ez álltalában minden testrészről két egymásra merőleges síkú felvételt jelent, mely gyakran fájdalams lehet, ha azt sérülés érte! A dolog lényege a atesten áthaladó röntgensugarakban rejlik. A csont a sugarak nagy részét elnyelik, így, megmutatva azok szerkezetét, alakját, esetleges rendellenességeit.
Figyelem!
Óvakodjunk a felesleges röntgenvizsgálatoktól, mert az ionizáló sugárzás ártalmas az egészségre! Persze ez nem azt jelenti, hogy, ha valaki minden évben elmegy tüdőszűrére, akkor egészségkárosult lesz!
A röntgen sugárzásnak magzatkárosító hatása van, ezért, kismamák ilyen jellegű vizsgálatát csak nagyon indokolt esetben végzik el!
2009. július 23., csütörtök
Angiographiás vizsgálatok- érfestés
Az angiographia, vagy más néven érfestés invazív vizsgálat, ami azt jelenti, hogy megsértjük a bőr folytonosságát. A vizsgálat célja, hogy az erekbe kontrasztanyagot juttatva megjelenítjük a beteg ér térképét, mely magyarázatul szolgálhat egyes panaszokra. Fontos azonban megjegyezni, hogy a vizsgálat során nem a páciens ereit látjuk, hanem azt, hogy az erei átjárhatóak e a vér számára.
Milyen esetben végeznek ilyen vizsgálatot?
Mindenek előtt le kell szögezni, hogy ilyen típusú vizsgálatra csak szakorvos utalhat be!
Érfestést általában olyan betegeknek szoktak csinálni, akiknél érbetegség gyanúja áll fenn.
- Azaz régóta fáj a beteg lába és fokozatosan a kialakul egy gangréna(fekély) a lábujjon vagy a sarok környékén.
- Hírtelen fellépő elviselhetetlen alsóvégtagi fájdalom esetén.
- Enyhébb tünet, ha a beteg nem tud folyamatosan hosszabb távot megtenni, hanem három- négy méterenként meg kell állnia. (Ez a kirakatnézegető betegség)
- Nyaki érszűkület gyanúja esetén, ám ezt általában egy ultrahang vizsgálat előzi meg.
- Aneurysma(kóros érkiboltosulás) gyanúja esetén.
- Különböző erek elzáródása vagy szűkületének gyanúja esetén.
Hogyan zajlik a vizsgálat?
Mindenek előtt szükség van egy beutalóra, melyen a kezelőorvos leírja, hogy milyen vizsgálatot szeretne kérni. Ennek hiányában nem tudják megcsinálni a beavatkozást. És szükség van egy előzetes laborvizsgálatra, melynek során véralvadási paramétereket, úgynevezett INR-t néznek. Ha ezekkel a dokumentumokkal rendelkezik a páciens, az asszisztencia tájékoztatja őt a vizsgálat lépéseiről és a felmerülő kockázati tényezőkről. Mindezek tudatában egy beleegyező nyilatkozaton kell igazolni azt, hogy vállalja- e a vizsgálatot.
A beavatkozást vagy a könyök, vagy combhajlatból végzik, teljesen steril környezetben. Helyi érzéstelenítő injectio után az orvos egy szike segítségével néhány mm-es bőrmetszést ejt az arteria fölött, majd egy tűvel megszúrja azt. Ezen a lyukon keresztül vezetik be a katétert, melyet a vizsgálni kívánt érszakaszba irányít. Ha ez megvan, kontrasztanyagot fecskendeznek a katéteren keresztül az érbe, melyet röntgen- átvilágítóval figyelnek és dokumentálnak. Mindezek után kihúzzák a katétert, majd kb. 10 percig nyomják a szúrás helyét, majd ezt követően nyomókötést helyeznek rá.
Kockázatok
A vizsgálatnak minimális kockázati tényezői vanak, azonban nem elhanyagolhatók. Fennáll a vérzésveszély. Ez általában azért következik be, mert a betegek nem tartják be a vizsgálat után előírásokat. A seb felszakadhat és vérezhet.
Kontrasztanyag érzékenység: Ez lehet nagyon enyhe, egy kis keserű szájízérzés, vagy a bőr kipirosodása, melyek a vizsgálat után rögtön szűnnek és lehetnek életet fenyegető allergiás reakciók. Ez azonban a modern konztasztanyagoknak köszönhetően elenyésző esetben fordul elő. Ha megtörténik, akkor sem kell megijedni, mert, ahol kontrasztanyaggal dolgoznak, mindig tartanak olyan gyógyszereket, amikkel hatékonyan lehet kezelni ezeket a reakciókat.
Milyen esetben végeznek ilyen vizsgálatot?
Mindenek előtt le kell szögezni, hogy ilyen típusú vizsgálatra csak szakorvos utalhat be!
Érfestést általában olyan betegeknek szoktak csinálni, akiknél érbetegség gyanúja áll fenn.
- Azaz régóta fáj a beteg lába és fokozatosan a kialakul egy gangréna(fekély) a lábujjon vagy a sarok környékén.
- Hírtelen fellépő elviselhetetlen alsóvégtagi fájdalom esetén.
- Enyhébb tünet, ha a beteg nem tud folyamatosan hosszabb távot megtenni, hanem három- négy méterenként meg kell állnia. (Ez a kirakatnézegető betegség)
- Nyaki érszűkület gyanúja esetén, ám ezt általában egy ultrahang vizsgálat előzi meg.
- Aneurysma(kóros érkiboltosulás) gyanúja esetén.
- Különböző erek elzáródása vagy szűkületének gyanúja esetén.
Hogyan zajlik a vizsgálat?
Mindenek előtt szükség van egy beutalóra, melyen a kezelőorvos leírja, hogy milyen vizsgálatot szeretne kérni. Ennek hiányában nem tudják megcsinálni a beavatkozást. És szükség van egy előzetes laborvizsgálatra, melynek során véralvadási paramétereket, úgynevezett INR-t néznek. Ha ezekkel a dokumentumokkal rendelkezik a páciens, az asszisztencia tájékoztatja őt a vizsgálat lépéseiről és a felmerülő kockázati tényezőkről. Mindezek tudatában egy beleegyező nyilatkozaton kell igazolni azt, hogy vállalja- e a vizsgálatot.
A beavatkozást vagy a könyök, vagy combhajlatból végzik, teljesen steril környezetben. Helyi érzéstelenítő injectio után az orvos egy szike segítségével néhány mm-es bőrmetszést ejt az arteria fölött, majd egy tűvel megszúrja azt. Ezen a lyukon keresztül vezetik be a katétert, melyet a vizsgálni kívánt érszakaszba irányít. Ha ez megvan, kontrasztanyagot fecskendeznek a katéteren keresztül az érbe, melyet röntgen- átvilágítóval figyelnek és dokumentálnak. Mindezek után kihúzzák a katétert, majd kb. 10 percig nyomják a szúrás helyét, majd ezt követően nyomókötést helyeznek rá.
Kockázatok
A vizsgálatnak minimális kockázati tényezői vanak, azonban nem elhanyagolhatók. Fennáll a vérzésveszély. Ez általában azért következik be, mert a betegek nem tartják be a vizsgálat után előírásokat. A seb felszakadhat és vérezhet.
Kontrasztanyag érzékenység: Ez lehet nagyon enyhe, egy kis keserű szájízérzés, vagy a bőr kipirosodása, melyek a vizsgálat után rögtön szűnnek és lehetnek életet fenyegető allergiás reakciók. Ez azonban a modern konztasztanyagoknak köszönhetően elenyésző esetben fordul elő. Ha megtörténik, akkor sem kell megijedni, mert, ahol kontrasztanyaggal dolgoznak, mindig tartanak olyan gyógyszereket, amikkel hatékonyan lehet kezelni ezeket a reakciókat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)