Irrigoscopia

Az irrigoscopia a vastagbél egyik vizsgálómódszere. Általában akkor végzik, ha valamilyen oknál fogva az alsó endoszkópia ( vastagbéltükrözés) nem jöhet szóba.
Ennél a vizsgálatnál is szükség van beleegyező nyilatkozatra illetve beutalóra.

A vizsgálat során pozitív és negatív kontrasztanyagot juttatnak a vastagbélbe. A pozitív kontrasztanyag a báriumszulfát, mely fokozza a sugárelnyelést, a negatív pedig a levegő, amely csökkenti azt.
Egyes gyulladásos, fekélyes és dagatos betegségek jól felismerhetőek rajta.

A vizsgálat lőkészítést igényel. A beteg nem ehet 24 órával a vizsgálat előtt, illetve különböző hashajtást is szoktak kérni.

A vizsgálat nem fájdalmas, inkább csak kellemetlen.
Menete:

A kontrasztanyag egy tasakban van, olyanban, mint az infúzió, melyhez egy cső van rögzítve. Ezt a csövet helyezik az anusba, nem mélyre. Épp ezért nem is fájdalmas a vizsgálat. Ezen a vékony csövön keresztül adják be a kontasztanyagokat.
A báriumszulfát, ragadós természetéből adódóan kitapad a bélfalra, ezzel képet ad a bélfal szerkezetéről, nyálkahártyaredőzetéről. A levegő pedig kicsit kitágítja a belet, hogy az jobban elkülönüljö egymástól, illetve, hogy a kontraszt nagyobb legyen.
Ha a vastagbél kellően fel van töltve kontrasztanyaggal, átvilágítóban vizsgálják a belet, illetve képeket készítenek róla.
Az orvos kérheti hogy forduljon jobbra, majd balra, sőt, le is döntheti a készüléket, és fel is állíthatja. Ez azért szükséges, hogy minden irányból lássa a vastagbelet.
Végezetül a beöntőtasakba visszafolytják a kontasztanyagot, vagy ágytálba kiüríti a páciens.