2009. október 1., csütörtök

A pajzsmirigy izotópos vizsgálata-scintigraphia

Mi a pajzsmirigy-szcintigráfia?

A pajzsmirigy-szcintigráfiát különböző pajzsmirigy-betegségek elkülönítésének, pontosabb tisztázásá

nak érdekében végzik, ha felmerül a gyanú, hogy az anyagcsere-működéssel olyan gond van, amelyet a (nyaki bemenetelnél a bőr alatt elhelyezkedő) pajzsmirigy működése befolyásol. Izotópvizsgálat elvégzése indokolt, ha olyan nyakduzzanat kezdődik, amely a pajzsmirigy megbetegedésére utal, vagy nyelési, légzési nehézségekkel küzd a beteg. A vizsgálatok segítségével kimutatható a pajzsmirigy alul- vagy túlműködése, illetve a benne található göbök nagysága, helyzete és funkciója. Daganatos betegségek esetén is sor kerülhet izotópos kezelésre, melynek segítségével különböző gyulladások is felismerhetőek.


A vizsgálat



– A nukleáris medicina minden területén, in vivo, in vitro területen és radioaktív izotóppal végzett terápiás eljárások során végzünk pajzsmirigy izotópos vizsgálatot – mondja dr. Kopcsányi Zsuzsanna osztályvezető főorvos, a Péterfy Kórház izotóp laboratóriumának vezetője.

Az in vivo módszer egy funkcionális képalkotó eljárás, amelynek legnagyobb előnye, hogy funkcionális képet ad a pajzsmirigy nagyságáról, és a benne lévő esetleges elváltozások működéséről. A vizsgálat során a beteg vénás injekcióban megkapja a technécium-izotópot, majd 15-20 percnyi várakozás után felfekszik a vizsgálóasztalra, ahol egy kamera segítségével felvételeket készítenek a vizsgált területről. Az eljárás közben nyelhet, és végig szabadon lélegezhet, de az egyéb mozgásokat kerülnie kell. A vizsgálat körülbelül tíz perc alatt lezajlik.

– In vitro a másik vizsgálati módszer, amely alatt azt értjük, mikor a vérből határozzuk meg a hormonszinteket – magyarázza dr. Olbrich Zita, a Péterfy Kórház endokrinológiai ambulanciájának vezető főorvosa. Előnye, hogy az eljárás pontos és olcsó. Ilyenkor egy centrifuga segítségével radioaktív izotóp anyaggal jelölik meg a vérplazmát, majd laboratóriumban megvizsgálják. Ezzel az eljárással lehet megállapítani, hogy a pajzsmirigy alul- vagy túlműködik, és vannak-e ellenanyagok. Arra, hogy a pajzsmirigyen belül az egyes részek alul- vagy túlműködnek-e, az in vivo vizsgálat szolgálhat magyarázatul, mert ennek megfelelően az izotóppal jelölt anyagok is lassabban vagy gyorsabban épülnek be az adott területre. Ezenkívül kimutatható, hogy túlműködés esetén egyenletes vagy göbös túlműködésről van szó, van-e gyulladás, illetve göbök esetén, hogy működő vagy nem működő göböket találtak.

A pajzsmirigy túlműködését radioaktív izotóppal végzett terápiás eljárások során jódtartalmú kapszula beadásával fékezik. Ennek az az előnye, hogy nem kell folyamatosan gyógyszert szedni, egyetlen kapszula bevétele után az esetek döntő többségében visszaáll a pajzsmirigy-működés a normál szintre. A kapszula beszedése előtt azonban minden esetben jódtárolási vizsgálatot kell végezni, mert ez alapján tudják felmérni a pajzsmirigy jódtárolási képességét, és pontosan meghatározni, hogy mekkora mennyiség beadására van szükség. Jódterápiára daganatos betegségek gyógyításakor is sor kerülhet, de ennek nincs nagy prevalenciája, a pajzsmirigy rákos megbetegedése viszonylag ritka.


Előkészületek

In vivo eljárás esetén különösebb előkészületre nincs szükség, enni, inni is nyugodtan lehet, és a gyógyszereket is be lehet venni. A vérvételre viszont éhgyomorra ajánlott érkezni.

Veszélyek

Egyik eljárás sem fájdalmas, a tűszúráson kívül semmit nem érez a beteg. Az in vivo vizsgálat is nagyon kis mennyiségű izotóppal történik. Általában technécium-izotóppal, de speciális esetekben jódtartalmú anyaggal vizsgálnak. Túlérzékenység nem fordul elő – még a jódizotópos eljárásnál is olyan csekély az anyagmennyiség, hogy jódérzékenyeknél is lehet alkalmazni.

Terhes nőkön és szoptatás idején azonban nem végzik el a vizsgálatot. Fiatalkorúak esetében az indikációt szigorú feltételek határozzák meg.

Teendők utána

A vizsgálat és a vérvétel után hazamehet a beteg. A technécium-izotóp felezési ideje hat óra, és huszonnégy óra alatt ürül ki teljesen a szervezetből, ezért a vizsgálat napján nem tanácsos közvetlenül és tartósan érintkezni várandós vagy éppen szoptató anyával és kisgyerekkel. A jódizotópnak hosszabb a felezési ideje, és körülbelül egy hét alatt ürül ki, ezért ilyenkor hosszabb távon is óvatosnak kell lenni.

A páciens tapasztalata

– ’95-ben műtöttek pajzsmiriggyel, egy elhalt, alma nagyságú göböt vettek ki – mondja a 60 éves nőbeteg. – Azóta félévenként járok kontrollra. 2002-ben, egy ilyen ellenőrzés során vették észre, hogy újabb göbök vannak, de eddig azokat szerencsére nem kellett műteni. A mostani vizsgálattal ezeket is ellenőrizték, és az eredmény még nincs meg, de bizakodó vagyok.

A mi családunkban gyakoriak a pajzsmirigyproblémák, a nagymamámnál sajnos pajzsmirigyrákot diagnosztizáltak, és áttétei is voltak, ő emiatt halt meg. De a 37 éves lányomnál is találtak göböket.

Én már semmitől nem félek, főleg azok után, hogy egy akkora csomót kioperáltak, és bízom az orvosokban, hogy ha gond van, megoldják. A műtét előtt szörnyen éreztem magam, olyan nehéz volt nyelni, és egyáltalán levegőt venni, hogy az orvos is megkérdezte: maga eddig hogy kapott levegőt? Hát, nehezen. A legcsodálatosabb érzés volt, mikor az operáció után reggel a kórházi ágyban megittam egy csésze kávét…


Forrás: www.csaladilap.hu(Szerző: Szabó Edit)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése