A gyomor röntgenvizsgálata egyáltalán nem a fájdalmas vizsgálómódszerek csoportjába tartozik. Itt azonban meg kell említeni azt, hogy a gyomor elsődleges vizsgálómódszere a gyomortükrözés vagy más néven felső endoszkópia.
Gyomorröntgen során kontrasztanyagot juttatnak a gyomorba, ami után röntgenfelvételeket készítenek különböző irányokból. Általában hason fekve és hanyadt fekve. Így a kontrasztanyag belefolyik a gyomor nyálkahártya redői közé és megfesti azt. Ha ilyen vizsgálatot csinálnak, akkor elegendő néhány korty kontrasztanyagot elfogyasztani.
Van azonban egy másik vizsgálati típus, amikor nem csak kontrasztanyagot, hanem levegőt is juttatnak a gyomorba. A levegő kitapasztja a kontrasztanyagot a gyomor falára, így jobban láthatóvá válik a falának szerkezete, illetve azok kóros elváltozásai.
Elő fordulhat, hogy az orvos nem a nyálkahártya állapotára kíváncsi, hanem arra, hogy milyen ütemben ürül a gyomor, azaz milyen időközönként jut a táplálék a vékonybél első szakaszába. Ilyen esetben teljesen feltöltik kontrasztanyaggal a gyomrot és meghatározott időközönként készítenek felvételeket.
2009. szeptember 24., csütörtök
2009. szeptember 6., vasárnap
Irrigoscopia
Az irrigoscopia a vastagbél egyik vizsgálómódszere. Általában akkor végzik, ha valamilyen oknál fogva az alsó endoszkópia ( vastagbéltükrözés) nem jöhet szóba.
Ennél a vizsgálatnál is szükség van beleegyező nyilatkozatra illetve beutalóra.
Ennél a vizsgálatnál is szükség van beleegyező nyilatkozatra illetve beutalóra.
A vizsgálat során pozitív és negatív kontrasztanyagot juttatnak a vastagbélbe. A pozitív kontrasztanyag a báriumszulfát, mely fokozza a sugárelnyelést, a negatív pedig a levegő, amely csökkenti azt.
Egyes gyulladásos, fekélyes és dagatos betegségek jól felismerhetőek rajta.
A vizsgálat lőkészítést igényel. A beteg nem ehet 24 órával a vizsgálat előtt, illetve különböző hashajtást is szoktak kérni.
A vizsgálat nem fájdalmas, inkább csak kellemetlen.
Menete:
Egyes gyulladásos, fekélyes és dagatos betegségek jól felismerhetőek rajta.
A vizsgálat lőkészítést igényel. A beteg nem ehet 24 órával a vizsgálat előtt, illetve különböző hashajtást is szoktak kérni.
A vizsgálat nem fájdalmas, inkább csak kellemetlen.
Menete:
A kontrasztanyag egy tasakban van, olyanban, mint az infúzió, melyhez egy cső van rögzítve. Ezt a csövet helyezik az anusba, nem mélyre. Épp ezért nem is fájdalmas a vizsgálat. Ezen a vékony csövön keresztül adják be a kontasztanyagokat.
A báriumszulfát, ragadós természetéből adódóan kitapad a bélfalra, ezzel képet ad a bélfal szerkezetéről, nyálkahártyaredőzetéről. A levegő pedig kicsit kitágítja a belet, hogy az jobban elkülönüljö egymástól, illetve, hogy a kontraszt nagyobb legyen.
Ha a vastagbél kellően fel van töltve kontrasztanyaggal, átvilágítóban vizsgálják a belet, illetve képeket készítenek róla.
Az orvos kérheti hogy forduljon jobbra, majd balra, sőt, le is döntheti a készüléket, és fel is állíthatja. Ez azért szükséges, hogy minden irányból lássa a vastagbelet.
Végezetül a beöntőtasakba visszafolytják a kontasztanyagot, vagy ágytálba kiüríti a páciens.
A báriumszulfát, ragadós természetéből adódóan kitapad a bélfalra, ezzel képet ad a bélfal szerkezetéről, nyálkahártyaredőzetéről. A levegő pedig kicsit kitágítja a belet, hogy az jobban elkülönüljö egymástól, illetve, hogy a kontraszt nagyobb legyen.
Ha a vastagbél kellően fel van töltve kontrasztanyaggal, átvilágítóban vizsgálják a belet, illetve képeket készítenek róla.
Az orvos kérheti hogy forduljon jobbra, majd balra, sőt, le is döntheti a készüléket, és fel is állíthatja. Ez azért szükséges, hogy minden irányból lássa a vastagbelet.
Végezetül a beöntőtasakba visszafolytják a kontasztanyagot, vagy ágytálba kiüríti a páciens.
A hasi ct vizsgálat menete
Hasi ct vizsgálat során képet nyerünk a gyomor, a belek,máj,lép, vesék, mellékvesék, belső nemiszervek, és a hólyag állapotáról.
A vizsgálathoz szakorvos által kiállított beutaló szükséges, és a legtöbb helyen előjegyzés által lehet a vizsgálatra érkezni.
A vizsgálatot csak beleegyező nyilatkozat aláírásával végezhető el. Ez azért szükséges, mert egyesek allergiásak a jódot tartalmazó kontrasztanyagra, amely súlyos anafilaxiás sokkhoz is vezethet. Ezért minden vizsgálat előtt alapos körültekintéssel és kikérdezéssel minimalizálják a lehetséges szövődmények kialakulását.
A vizsgálat előtt egy órával úgynevezett per os (szájon át) kontrasztanyagot kell innia a betegnek. Ez kb. egy liternyi folyadék, melyet egyenletesen egy órára elosztva kell iszogatni. Az utolsó kb. 1,5 dl kontrasztanyagot, közvetlenül a vizsgáló asztalra fekvés előtt szabad csak meginni. Ez azért szükséges, hogy a gyomorban is megfelelő mennyiségű kontrasztanyag maradjon.
Mindezek után a beteg hanyatt fekszik a vizsgálóasztalon, úgy, hogy karjait feje fölé emelve kezeit összekulcsolja.
Az asszisztens a pozicionáló fények segítségével megfelelő helyzetbe hozza a készüléket és indul is a vizsgálat. A vizsgálat közben azonban nem mindegy, hogy mikor vesz a beteg levegőt. Ezt minden esetben vagy egy gép, vagy egy asszisztens diktálja, annak érdekében, hogy a felvételek minél jobb minőségűek legyenek.
A második felvétel úgynevezett kontrasztos sorozat. Ilyenkor vénás injectio formájában kontrasztanyagot juttatnak az érpályába, és egy ugyanolyan vizsgálatot készítenek, mint az elején.
A kontrasztanyag több okból is fontos:
1. Megfesti az ereket, így nem csak a szervekről, hanem az erek állapotáról is információ nyerhető.
2. Egyes elváltozások különlegesen halmozzák ezt az anyagot, melyből egyértelművé válik, hogy kóros eltérésről van szó.
Néhány esetben szükség lehet egy késői fázisra. Ekkor már nincs kontrasztanyag befecskendezés. Végezetül kihúzzák a beteg vénájából a tűt, és ha minden rendben van, azaz a beteg jól érzi magát, akkor vége a vizsgálatnak.
A vizsgálathoz szakorvos által kiállított beutaló szükséges, és a legtöbb helyen előjegyzés által lehet a vizsgálatra érkezni.
A vizsgálatot csak beleegyező nyilatkozat aláírásával végezhető el. Ez azért szükséges, mert egyesek allergiásak a jódot tartalmazó kontrasztanyagra, amely súlyos anafilaxiás sokkhoz is vezethet. Ezért minden vizsgálat előtt alapos körültekintéssel és kikérdezéssel minimalizálják a lehetséges szövődmények kialakulását.
A vizsgálat előtt egy órával úgynevezett per os (szájon át) kontrasztanyagot kell innia a betegnek. Ez kb. egy liternyi folyadék, melyet egyenletesen egy órára elosztva kell iszogatni. Az utolsó kb. 1,5 dl kontrasztanyagot, közvetlenül a vizsgáló asztalra fekvés előtt szabad csak meginni. Ez azért szükséges, hogy a gyomorban is megfelelő mennyiségű kontrasztanyag maradjon.
Mindezek után a beteg hanyatt fekszik a vizsgálóasztalon, úgy, hogy karjait feje fölé emelve kezeit összekulcsolja.
Az asszisztens a pozicionáló fények segítségével megfelelő helyzetbe hozza a készüléket és indul is a vizsgálat. A vizsgálat közben azonban nem mindegy, hogy mikor vesz a beteg levegőt. Ezt minden esetben vagy egy gép, vagy egy asszisztens diktálja, annak érdekében, hogy a felvételek minél jobb minőségűek legyenek.
A második felvétel úgynevezett kontrasztos sorozat. Ilyenkor vénás injectio formájában kontrasztanyagot juttatnak az érpályába, és egy ugyanolyan vizsgálatot készítenek, mint az elején.
A kontrasztanyag több okból is fontos:
1. Megfesti az ereket, így nem csak a szervekről, hanem az erek állapotáról is információ nyerhető.
2. Egyes elváltozások különlegesen halmozzák ezt az anyagot, melyből egyértelművé válik, hogy kóros eltérésről van szó.
Néhány esetben szükség lehet egy késői fázisra. Ekkor már nincs kontrasztanyag befecskendezés. Végezetül kihúzzák a beteg vénájából a tűt, és ha minden rendben van, azaz a beteg jól érzi magát, akkor vége a vizsgálatnak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)