CT és röntgen kontrasztanyagok

Bizonyára sokak számára megfoghatatlan, ismeretlen és bizonyos értelemben ijesztő dolog az ú.n. kontrasztanyag. Sokat hallottunk már róla, de nem tudjuk, mit is jelent, mi is a létjogosultsága ezeknek. Most ebben a rövidke cikkben lerántjuk a leplet ezekről a titokzatos anyagokról.

A radiológiában pozitív és negatív kontrasztanyagokat különböztetünk meg. Ezek tulajdonképpen azért fontosak, hogy jobban lehessen látni, elkülöníteni a szerveket. Pl. ha a kontrasztanyag érben van, akkor az erek láthatóvá válnak, ha egy szervben vagy daganatban halmozódnak, akkor a szervet, vagy a daganatot lehet elkülöníteni.

Abból, hogy a különféle elváltozások, szervek hogy veszik fel ezt az anyagot, az orvosok következtetni tudnak azok szerkezetére, tulajdonságaira.

A röntgen kontrasztanyagok között megkülönböztetünk pozitív és negatív kontrasztanyagokat. A pozitívak elnyelik a röntgen sugarakat, a negatívak áteresztik azt, így hoznak létre nagy fokú feketedési különbséget a filmen vagy detektorokon.

A CT és röntgenvizsgálatok során használt pozitív kontrasztanyagok jód vagy Bárium-szulfát tartalmúak.

Ezek az anyagok fokozzák a sugárelnyelést, így a képen inkább világosszürke vagy fehér színűek lesznek.

A Bárium-szulfát tartalmú kontrasztanyagokat az emésztőrendszer vizsgálatához szokták használni. Fehér színű pép, általában vanília ízű, melyet szájon át alkalmaznak, azaz a betegnek meg kell innia.

A jódos kontrasztanyagok közül az emésztőrendszer vizsgálatához vízben oldódó jódos kontrasztanyagot is használnak higított formában. Az ízük vanília, ánizs is lehet. Ezt a kontrasztanyagot is szájon át kell alkalmazni, mint pl. hasi CT vizsgálatok esetében.  Ezeknek az anyagoknak az ízük – annak ellenére, hogy ízesítettek- egyáltalán nem jó, ezért nem árt felkészülni mielőtt belekortyolnánk.

A pozitív kontrasztanyagok egy másik jelentős csoportja a vénásan adható jódos kontrasztanyag. Ezzel az anyaggal találkozhatunk szinte leggyakrabban ( CT vizsgálat, kontrasztos vese vizsgálat/urográfia).

Ebben az anyagban is jód található és szintén fokozza a sugárelnyelést. Fontos megemlíteni, hogy ahogy minden gyógyszernél, így ennél az anyagnál is előfordulhatnak allergiás reakciók. Leggyakrabban apró kiütések, viszketés, köhögés jelentkezik, azonban súlyos esetben életet veszélyeztető állapot is felléphet. De nyugalom! Ahol ilyen gyógyszert alkalmaznak, ott minden esetben vannak allergiás reakciókat csökkentő és megszüntető gyógyszerek is, vagy más néven készenléti tálca, így a betegek maximális biztonságban vannak.

Negatív kontrasztanyagok:

A pozitív kontrasztanyagokkal ellentétben a negatív kontrasztanyagok nem fokozzák, hanem átengedik a röntgensugarakat, így hozva létre a filmen sötétedést, vagy feketedést.

Ide sorolhatóak a gázok… a levegő is.

Ezt gyakran használják az emésztő traktus vizsgálatához, mikor levegővel (is) töltik fel a beleket.

Gyakran használt negatív kontrasztanyag a metilcellulóz is. Manapság a vékonybél CT vizsgálathoz használják és egy szondán keresztül adják be, ezzel feltöltve a beleket.

Az emlők vizsgálata-Mammográfia

A mellrák a nők leggyakoribb daganatos megbetegedése. Évente több, mint ötezer nő esik áldozatául e betegségnek. Azonban korai felismerése az esetek többségében életmentő.

 

Manapság a halálos kórok előkelő helyét foglalja el az emlők daganatos megbetegedése. Magyarországon ennek megelőzésére szűrés jelleggel végzik a mellek vizsgálatát, melynek elsődleges módszere a mammográfia, vagy más néven az emlők röntgenvizsgálata.

A vizsgálatot speciálisan képzett asszisztensek végzik, melynek során tapintással vizsgálják meg az emlők állományát, majd röntgenfelvételeket készítenek több irányból mindkét mellről. Fontos megjegyezni, hogy ez a procedúra nem éppen fájdalommentes, hiszen annak érdekében, hogy a felvételek minél informatívabbak legyenek, két plexilap közé nyomják a szervet. Egyes nőknél ez igen kellemetlen érzést eredményezhet, ám jó hír, hogy csak néhány másodpercig kell elviselni azt.

Alapvetően 2-2 felvétel készül mindkét oldali szervről egy elölről és egy oldal irányból, de amennyiben szükséges, további kiegészítő felvételek elvégzésére is sor kerülhet.

Országunkban 45 és 60 éves kor között a hölgyek 2 évente meghívót kapnak szűrésre. Jó tudni azonban, hogy panasz esetén a társadalombiztosító évente finanszírozza a vizsgálatot.

A szűrésben részt vevő betegek felvételét erre szakosodott orvosok értékelik ki, ráadásul nem is egy, hanem több doktor vizsgálja át apró tüzetességgel őket.

Sok esetben felmerül, fiatal felnőtt korban miért nem végzik ezt a fajta vizsgálatot? Nos a választ az nők anatómiai felépítése adja. Ebben a korban ugyanis az emlők állománya jobbára mirigyes és kötőszövetes, ami azt eredményezi, hogy a felvételeken a kóros képletek nem különülnek el. Idősebb korban ez megváltozik és a mirigyes szerkezetet zsírszövet váltja fel, melyben a kóros elváltozások már sokkal egyértelműbb képet mutatnak.

Fiatal korban a mammográfiás vizsgálat helyett tapintásos, ultrahangos, ritkább esetben MRI vizsgálatot végeznek.

Manapság egyre elterjedtebbek a mellplasztikai eljárások. Sok esetben előfordul, hogy az ilyen beavatkozáson átesett nők nem mernek elmenni a vizsgálatra. Ez helytelen. A műtéti eljárás és a speciális beállítási módszerek lehetővé teszik, hogy az implantátummal rendelkező hölgyek is alapos diagnosztikán essenek át, ám az ő esetükben szükségessé válhat kiegészítő ultrahangos és MRI vizsgálat is.

Nőként mindenkinek javasolnám a rendszeres tapintásos vizsgálatot, a szűréseken való megjelenést, hiszen az idejében észrevett daganatos elváltozások napjainkban nem egyenlők egy halálos ítélettel, sőt, ma már nem jellemzőek a radikális csonkolások sem! 

Érelmeszesedés-atherosclerosis

Az érelmeszesedés a XXI.- században népbetegségnek számít.Pontos oka a mai napig nem ismert. Kialakulása alatt a betegség tüneteket nem produkál, így már csak akkor észlelhető, ha az meglehetősen előrehaladott állapotban van.

Leírás:

Orvosi nevén atherosclerosis, ami nem mást jelent, mint; athera= kásás, scleros= kemény.

A vér akkor tud akadálytalanul az erekben továbbhaladni, ha annak fala sima és rugalmas. A kor előrehaladtával az erek elhasználódnak. A betegség kialakulásában azonban az érbelhártya sérülése játszik fontos szerepet, ahova aztán a véráramból monocyta fehérvértestek tapadnak ki, melyek átalakulnak zsírnemű sejteket bekebelező részecskékké. Ezek általában LDL-t, azaz rossz koleszterint kötnek meg, így vastagítják az érbelhártyát. Ezek a kásás területek vonzzák a kacium részecskéket, melyek beépülnek ebbe a zsíros testbe, ezáltal az adott érszakasz veszít rugalmasságából és keménnyé, törékennyé válik.
Gyakorlatilag ez a folyamat észrevétlenül zajlik, addig míg az adott érszakaszon kb. 70% körüli szűkület alakul ki.

Tünete, felismerése:

A betegség nem ugyanolyan fokban van jelen az egész testben, hanem néhány területre lokalizálódik. Általában az alsó végtag ereit, a koszorúereket, az aortát és a nyaki verőereket érinti.
Az alsó végtag ereinek meszesedésekor típusos tünet, ha a beteg néhány méter(ez lehet 300 m, de 2-3 m is)séta után fájdalmat érez, ezért meg kell állnia, majd a fájdalom megszűnik. Ezt klaudikációnak nevezik. Hűvös tapintatú, fakó színű láb is jelezheti, hogy a betegség jelen van. A lábfej, sarok, vagy lábujjakon megjelenő fekélyes seb jelenléte már komoly problémára utal.

A szív koszorúereinek meszesedése esetén először terhelésre jelentkező angina pectoris jelentkezik. Ez mellkas szorítás, vállba, főként a bal vállba sugárzó fájdalmat és szegycsont mögötti fájdalmat jelent. Szerencsére csak rövid ideig tart. Ha azonban a betegség sokáig fennáll, akkor a koszorúerek elzáródhatnak és a betegség szövődményeként szívinfarktus jön létre.

A nyaki verőerek szűkülete esetén szédülés, egyensúlyzavar, fülzúgás jelentkezhet. Hirtelen elzáródás következményeként szélütés jelentkezik.

Hajlamosító tényezők:

-Genetikai hajlam
-Életkor
-Férfi nem
-Dohányzás
-Kevés mozgás
-Alkohol fogysztás
-Cukorbetegség
-Magas koleszterinszint

Megelőzésében szerepet játszik a kockázati tényezők hanyagolása, azaz pl. étkezési szokások megváltoztatása, dohányzásról való leszokás és sport beiktatása a mindennapokba. Ez akár jelenthet napi fél óra sétát is. 

MRI vizsgálatok- Mágneses rezonanciás képalkotó eljárás

Az orvostudományban a képalkotó eljárások folyamatosan fejlődnek, illetve újabb eljárások születnek annak érdekében, hogy minél gyorsabban és egyértelműbben váljanak felfedezhetővé a betegségek. Az MRI (MR) felfedezése és az orvostudományban való alkalmazása forradalmi technikának számított, mert olyan szerveket képes vizsgálni, melyekre a korábbi diagnosztikus módszerek nem vagy csak alig voltak megfelelőek.

Az MRI kifejlesztői Paul C. Lauterbur és Peter Mansfield 2003- ban orvosi Nobel- díjat kaptak a készülék megalkotásáért. Ez a vizsgálóeljárás ötvözi a CT és az ultrahang nagy előnyeit, azaz rétegfelvételi eljárás, nem vetülnek össze a különböző anatómiai képletek, több síkban képes vizsgálni rekonstrukció nélkül és a különböző lágy részek jól vizsgálhatóak vele.
Előnyei közé sorolandó, hogy nincs egészgégkárosító hatása, szemben a CT- vel, mely ionizáló sugárzás segítségével alkotja a képet.

Működési elve

A készülékben nagy intenzitású elektromágnes van. Hazánkban 1,5 Teslás készülékeket alkalmaznak. Működésük alapelve, hogy az emberi testben jelenlévő protonokat gerjesztik, majd ezek relaxációs idejük bonyolult algoritmusainak segítségével alkotják a képet. Természetesen ez erősen lesarkítva érvényes.
Az MR vizsgálatok különösen alkalmasak izületek vizsgálatára, mivel a lágyrész képletek jól elkülöníthetők rajta.
Ez a diagnosztikus eljárás teljesen fájdalommentes, mellékhatása nem ismert. Abszolút kontraindikációja a testbe beültetett mágnesezhet fémek, implantatumok. Ezek lehetnek protézisek, pacemaker, érklippek, stentek stb. Azonban ma már az implantatumok többsége (a pacemakert kivéve) MR kompatibilis, azaz nem mágnesezhető fémből készülnek.

Beleegyező nyilatkozat
Minden páciensnek joga van az alapos tájékoztatáshoz, ami többek között magában foglalja azt hogy a vizsgáló szobába nem vihető be mágnesezhető fém, mobiltelefon, bankkártya, fémpénz. Továbbá egyes esetekben kontrasztanyag befecskendezésére kerülhet sor, mely nem egyezik meg a CT vizsgálatok során használt kontrasztanyaggal. Mint minden gyógyszer, étel, így a kontrasztanyag is válthat ki allergiás reakciókat. Ezen lehetséges reakciók pontos és tényszerű ismertetése szerepel a beleegyező nyilatkozaton. Mindenesetre jó tudni, hogy az MR kontrasztanyagok allergiás reakcióinak száma jóval kevesebb, mint a CT kontrasztanyagok esetében. Viszonyítás képpen: A CT-ben naponta legalább egy allergiás fordul elő, MR-ben félévente talán egy.

A vizsgálat menete

Miután a beteg eltávolította magáról az összes fémanyagot és aláírta a beleegyező nyilatkozatot, felfekszik a vizsgáló asztalra. A fekvési mód természetesen a vizsgált régiótól függ.
A gép rendkívül hangos, így a legtöbb esetben füldugó védelme mellett folyik a vizsgálat.
Jó tudni, hogy a készülék tulajdonképpen egy cső, amelybe a beteget betolják. Itt sötét van. Ez egyes emberekből pánikot válthat ki. Ilyen esetekre egy ún. pánikpumpát adnak a beteg kezébe, melyet, ha baj van, vagy nem bírja tovább, megnyomhat.
A vizsgálat sikeressége érdekében mozdulatlanul kell feküdni a gépben, mivel a mozgás műterméket hoz létre a képeken, így az értékelhetetlenné válhat.
Amennyiben szükség van kontrasztanyagra, a vizsgálat felénél vénás injectio formájában juttatják be azt. Erre a pontosabb megítélhetőség miatt van szükség. Ez az anyag fokozza a kóros területen a jelintenzitást, így könnyebb felismerni a betegséget.
A vizsgálat végeztével kihúzzák a pácienst a csőből, eltávolítják a tűt a karjából és tájékoztatást adnak a betegnek a lelet kiadásának időpontjáról.

A pajzsmirigy izotópos vizsgálata-scintigraphia

Mi a pajzsmirigy-szcintigráfia?

A pajzsmirigy-szcintigráfiát különböző pajzsmirigy-betegségek elkülönítésének, pontosabb tisztázásá

nak érdekében végzik, ha felmerül a gyanú, hogy az anyagcsere-működéssel olyan gond van, amelyet a (nyaki bemenetelnél a bőr alatt elhelyezkedő) pajzsmirigy működése befolyásol. Izotópvizsgálat elvégzése indokolt, ha olyan nyakduzzanat kezdődik, amely a pajzsmirigy megbetegedésére utal, vagy nyelési, légzési nehézségekkel küzd a beteg. A vizsgálatok segítségével kimutatható a pajzsmirigy alul- vagy túlműködése, illetve a benne található göbök nagysága, helyzete és funkciója. Daganatos betegségek esetén is sor kerülhet izotópos kezelésre, melynek segítségével különböző gyulladások is felismerhetőek.

A vizsgálat

– A nukleáris medicina minden területén, in vivo, in vitro területen és radioaktív izotóppal végzett terápiás eljárások során végzünk pajzsmirigy izotópos vizsgálatot – mondja dr. Kopcsányi Zsuzsanna osztályvezető főorvos, a Péterfy Kórház izotóp laboratóriumának vezetője.

Az in vivo módszer egy funkcionális képalkotó eljárás, amelynek legnagyobb előnye, hogy funkcionális képet ad a pajzsmirigy nagyságáról, és a benne lévő esetleges elváltozások működéséről. A vizsgálat során a beteg vénás injekcióban megkapja a technécium-izotópot, majd 15-20 percnyi várakozás után felfekszik a vizsgálóasztalra, ahol egy kamera segítségével felvételeket készítenek a vizsgált területről. Az eljárás közben nyelhet, és végig szabadon lélegezhet, de az egyéb mozgásokat kerülnie kell. A vizsgálat körülbelül tíz perc alatt lezajlik.

– In vitro a másik vizsgálati módszer, amely alatt azt értjük, mikor a vérből határozzuk meg a hormonszinteket – magyarázza dr. Olbrich Zita, a Péterfy Kórház endokrinológiai ambulanciájának vezető főorvosa. Előnye, hogy az eljárás pontos és olcsó. Ilyenkor egy centrifuga segítségével radioaktív izotóp anyaggal jelölik meg a vérplazmát, majd laboratóriumban megvizsgálják. Ezzel az eljárással lehet megállapítani, hogy a pajzsmirigy alul- vagy túlműködik, és vannak-e ellenanyagok. Arra, hogy a pajzsmirigyen belül az egyes részek alul- vagy túlműködnek-e, az in vivo vizsgálat szolgálhat magyarázatul, mert ennek megfelelően az izotóppal jelölt anyagok is lassabban vagy gyorsabban épülnek be az adott területre. Ezenkívül kimutatható, hogy túlműködés esetén egyenletes vagy göbös túlműködésről van szó, van-e gyulladás, illetve göbök esetén, hogy működő vagy nem működő göböket találtak.

A pajzsmirigy túlműködését radioaktív izotóppal végzett terápiás eljárások során jódtartalmú kapszula beadásával fékezik. Ennek az az előnye, hogy nem kell folyamatosan gyógyszert szedni, egyetlen kapszula bevétele után az esetek döntő többségében visszaáll a pajzsmirigy-működés a normál szintre. A kapszula beszedése előtt azonban minden esetben jódtárolási vizsgálatot kell végezni, mert ez alapján tudják felmérni a pajzsmirigy jódtárolási képességét, és pontosan meghatározni, hogy mekkora mennyiség beadására van szükség. Jódterápiára daganatos betegségek gyógyításakor is sor kerülhet, de ennek nincs nagy prevalenciája, a pajzsmirigy rákos megbetegedése viszonylag ritka.

Előkészületek

In vivo eljárás esetén különösebb előkészületre nincs szükség, enni, inni is nyugodtan lehet, és a gyógyszereket is be lehet venni. A vérvételre viszont éhgyomorra ajánlott érkezni.

Veszélyek

Egyik eljárás sem fájdalmas, a tűszúráson kívül semmit nem érez a beteg. Az in vivo vizsgálat is nagyon kis mennyiségű izotóppal történik. Általában technécium-izotóppal, de speciális esetekben jódtartalmú anyaggal vizsgálnak. Túlérzékenység nem fordul elő – még a jódizotópos eljárásnál is olyan csekély az anyagmennyiség, hogy jódérzékenyeknél is lehet alkalmazni.

Terhes nőkön és szoptatás idején azonban nem végzik el a vizsgálatot. Fiatalkorúak esetében az indikációt szigorú feltételek határozzák meg.

Teendők utána

A vizsgálat és a vérvétel után hazamehet a beteg. A technécium-izotóp felezési ideje hat óra, és huszonnégy óra alatt ürül ki teljesen a szervezetből, ezért a vizsgálat napján nem tanácsos közvetlenül és tartósan érintkezni várandós vagy éppen szoptató anyával és kisgyerekkel. A jódizotópnak hosszabb a felezési ideje, és körülbelül egy hét alatt ürül ki, ezért ilyenkor hosszabb távon is óvatosnak kell lenni.

A páciens tapasztalata

– ’95-ben műtöttek pajzsmiriggyel, egy elhalt, alma nagyságú göböt vettek ki – mondja a 60 éves nőbeteg. – Azóta félévenként járok kontrollra. 2002-ben, egy ilyen ellenőrzés során vették észre, hogy újabb göbök vannak, de eddig azokat szerencsére nem kellett műteni. A mostani vizsgálattal ezeket is ellenőrizték, és az eredmény még nincs meg, de bizakodó vagyok.

A mi családunkban gyakoriak a pajzsmirigyproblémák, a nagymamámnál sajnos pajzsmirigyrákot diagnosztizáltak, és áttétei is voltak, ő emiatt halt meg. De a 37 éves lányomnál is találtak göböket.

Én már semmitől nem félek, főleg azok után, hogy egy akkora csomót kioperáltak, és bízom az orvosokban, hogy ha gond van, megoldják. A műtét előtt szörnyen éreztem magam, olyan nehéz volt nyelni, és egyáltalán levegőt venni, hogy az orvos is megkérdezte: maga eddig hogy kapott levegőt? Hát, nehezen. A legcsodálatosabb érzés volt, mikor az operáció után reggel a kórházi ágyban megittam egy csésze kávét…

Forrás: www.csaladilap.hu(Szerző: Szabó Edit)

Gyomorröntgen

A gyomor röntgenvizsgálata egyáltalán nem a fájdalmas vizsgálómódszerek csoportjába tartozik. Itt azonban meg kell említeni azt, hogy a gyomor elsődleges vizsgálómódszere a gyomortükrözés vagy más néven felső endoszkópia.

Gyomorröntgen során kontrasztanyagot juttatnak a gyomorba, ami után röntgenfelvételeket készítenek különböző irányokból. Általában hason fekve és hanyadt fekve. Így a kontrasztanyag belefolyik a gyomor nyálkahártya redői közé és megfesti azt. Ha ilyen vizsgálatot csinálnak, akkor elegendő néhány korty kontrasztanyagot elfogyasztani.

Van azonban egy másik vizsgálati típus, amikor nem csak kontrasztanyagot, hanem levegőt is juttatnak a gyomorba. A levegő kitapasztja a kontrasztanyagot a gyomor falára, így jobban láthatóvá válik a falának szerkezete, illetve azok kóros elváltozásai.

Elő fordulhat, hogy az orvos nem a nyálkahártya állapotára kíváncsi, hanem arra, hogy milyen ütemben ürül a gyomor, azaz milyen időközönként jut a táplálék a vékonybél első szakaszába. Ilyen esetben teljesen feltöltik kontrasztanyaggal a gyomrot és meghatározott időközönként készítenek felvételeket.