CT és röntgen kontrasztanyagok

Bizonyára sokak számára megfoghatatlan, ismeretlen és bizonyos értelemben ijesztő dolog az ú.n. kontrasztanyag. Sokat hallottunk már róla, de nem tudjuk, mit is jelent, mi is a létjogosultsága ezeknek. Most ebben a rövidke cikkben lerántjuk a leplet ezekről a titokzatos anyagokról.

A radiológiában pozitív és negatív kontrasztanyagokat különböztetünk meg. Ezek tulajdonképpen azért fontosak, hogy jobban lehessen látni, elkülöníteni a szerveket. Pl. ha a kontrasztanyag érben van, akkor az erek láthatóvá válnak, ha egy szervben vagy daganatban halmozódnak, akkor a szervet, vagy a daganatot lehet elkülöníteni.

Abból, hogy a különféle elváltozások, szervek hogy veszik fel ezt az anyagot, az orvosok következtetni tudnak azok szerkezetére, tulajdonságaira.

A röntgen kontrasztanyagok között megkülönböztetünk pozitív és negatív kontrasztanyagokat. A pozitívak elnyelik a röntgen sugarakat, a negatívak áteresztik azt, így hoznak létre nagy fokú feketedési különbséget a filmen vagy detektorokon.

A CT és röntgenvizsgálatok során használt pozitív kontrasztanyagok jód vagy Bárium-szulfát tartalmúak.

Ezek az anyagok fokozzák a sugárelnyelést, így a képen inkább világosszürke vagy fehér színűek lesznek.

A Bárium-szulfát tartalmú kontrasztanyagokat az emésztőrendszer vizsgálatához szokták használni. Fehér színű pép, általában vanília ízű, melyet szájon át alkalmaznak, azaz a betegnek meg kell innia.

A jódos kontrasztanyagok közül az emésztőrendszer vizsgálatához vízben oldódó jódos kontrasztanyagot is használnak higított formában. Az ízük vanília, ánizs is lehet. Ezt a kontrasztanyagot is szájon át kell alkalmazni, mint pl. hasi CT vizsgálatok esetében.  Ezeknek az anyagoknak az ízük – annak ellenére, hogy ízesítettek- egyáltalán nem jó, ezért nem árt felkészülni mielőtt belekortyolnánk.

A pozitív kontrasztanyagok egy másik jelentős csoportja a vénásan adható jódos kontrasztanyag. Ezzel az anyaggal találkozhatunk szinte leggyakrabban ( CT vizsgálat, kontrasztos vese vizsgálat/urográfia).

Ebben az anyagban is jód található és szintén fokozza a sugárelnyelést. Fontos megemlíteni, hogy ahogy minden gyógyszernél, így ennél az anyagnál is előfordulhatnak allergiás reakciók. Leggyakrabban apró kiütések, viszketés, köhögés jelentkezik, azonban súlyos esetben életet veszélyeztető állapot is felléphet. De nyugalom! Ahol ilyen gyógyszert alkalmaznak, ott minden esetben vannak allergiás reakciókat csökkentő és megszüntető gyógyszerek is, vagy más néven készenléti tálca, így a betegek maximális biztonságban vannak.

Negatív kontrasztanyagok:

A pozitív kontrasztanyagokkal ellentétben a negatív kontrasztanyagok nem fokozzák, hanem átengedik a röntgensugarakat, így hozva létre a filmen sötétedést, vagy feketedést.

Ide sorolhatóak a gázok… a levegő is.

Ezt gyakran használják az emésztő traktus vizsgálatához, mikor levegővel (is) töltik fel a beleket.

Gyakran használt negatív kontrasztanyag a metilcellulóz is. Manapság a vékonybél CT vizsgálathoz használják és egy szondán keresztül adják be, ezzel feltöltve a beleket.

Az emlők vizsgálata-Mammográfia

A mellrák a nők leggyakoribb daganatos megbetegedése. Évente több, mint ötezer nő esik áldozatául e betegségnek. Azonban korai felismerése az esetek többségében életmentő.

 

Manapság a halálos kórok előkelő helyét foglalja el az emlők daganatos megbetegedése. Magyarországon ennek megelőzésére szűrés jelleggel végzik a mellek vizsgálatát, melynek elsődleges módszere a mammográfia, vagy más néven az emlők röntgenvizsgálata.

A vizsgálatot speciálisan képzett asszisztensek végzik, melynek során tapintással vizsgálják meg az emlők állományát, majd röntgenfelvételeket készítenek több irányból mindkét mellről. Fontos megjegyezni, hogy ez a procedúra nem éppen fájdalommentes, hiszen annak érdekében, hogy a felvételek minél informatívabbak legyenek, két plexilap közé nyomják a szervet. Egyes nőknél ez igen kellemetlen érzést eredményezhet, ám jó hír, hogy csak néhány másodpercig kell elviselni azt.

Alapvetően 2-2 felvétel készül mindkét oldali szervről egy elölről és egy oldal irányból, de amennyiben szükséges, további kiegészítő felvételek elvégzésére is sor kerülhet.

Országunkban 45 és 60 éves kor között a hölgyek 2 évente meghívót kapnak szűrésre. Jó tudni azonban, hogy panasz esetén a társadalombiztosító évente finanszírozza a vizsgálatot.

A szűrésben részt vevő betegek felvételét erre szakosodott orvosok értékelik ki, ráadásul nem is egy, hanem több doktor vizsgálja át apró tüzetességgel őket.

Sok esetben felmerül, fiatal felnőtt korban miért nem végzik ezt a fajta vizsgálatot? Nos a választ az nők anatómiai felépítése adja. Ebben a korban ugyanis az emlők állománya jobbára mirigyes és kötőszövetes, ami azt eredményezi, hogy a felvételeken a kóros képletek nem különülnek el. Idősebb korban ez megváltozik és a mirigyes szerkezetet zsírszövet váltja fel, melyben a kóros elváltozások már sokkal egyértelműbb képet mutatnak.

Fiatal korban a mammográfiás vizsgálat helyett tapintásos, ultrahangos, ritkább esetben MRI vizsgálatot végeznek.

Manapság egyre elterjedtebbek a mellplasztikai eljárások. Sok esetben előfordul, hogy az ilyen beavatkozáson átesett nők nem mernek elmenni a vizsgálatra. Ez helytelen. A műtéti eljárás és a speciális beállítási módszerek lehetővé teszik, hogy az implantátummal rendelkező hölgyek is alapos diagnosztikán essenek át, ám az ő esetükben szükségessé válhat kiegészítő ultrahangos és MRI vizsgálat is.

Nőként mindenkinek javasolnám a rendszeres tapintásos vizsgálatot, a szűréseken való megjelenést, hiszen az idejében észrevett daganatos elváltozások napjainkban nem egyenlők egy halálos ítélettel, sőt, ma már nem jellemzőek a radikális csonkolások sem!